75. mese

Nagyapó sípja (Szavak száma: 291)

Nagyapó mesélget a kis Tercsikének,
Ugy foly ajkán a szó, mint a legszebb ének:

“Mi van nekem, mi van? Egy szép ezüst sípom.
A kit csak akarok, vele előhívom.

Fúvok bele egyet; itt terem a szabó,
Hozza az új ruhát... “Tessék, öregapó!”

Fúvok bele kettőt: kopogtatnak mindjárt,
Jön a csizmadia, hozza az uj csizmát.

Fúvok bele hármat: jön a boltoslegény,
Hosszú zsák a hátán, csak ugy görnyed szegény.

S kirakja a fügét, szentjános-kenyeret,
A czukros mandulát, mit a gyermek szeret.

Fúvok bele tizet, fúvok bele százat:
Teli hordják jóval ezt az egész házat.”

Tercsike a mesét ügyelve hallgatja
S nagyapó szakállát körülczirógatja:

“Hol az az ezüst síp, édes öregapó?”
“Itt van a zsebemben, őrzi egy kis manó!”

“Ej, ha belefúnál, de nagyon szeretném!”
“Alszik most, ne bántsuk, aranyos kis gerlém!”

S délután elszunnyadt nagyapó is szépen,
Álmodik gyönyörűt diófa karszékben.

Tercsikének a síp nem megy ki fejéből,
Kiveszi csöndesen nagyapó zsebéből.

Sipol is a síppal, nagy örömmel fújja,
De csak nem jön senki, belé is kezd újra.

Nagyapó szeméről elröppen az álom:
“Jaj, hol van a sípom, drága kis jószágom!”

“Nem jó síp ez! Itt van, édes öregapó!
Hiába sípolok, nem jön el a szabó.”

Nagyapó mosolyog és szelíden szólal:
“Mit akarsz, mókuskám, azzal a szabóval?”

“Szomszédban Erzsinek rongyos a ruhája,
Szeretnék szabatni vele újat rája.”

Nagyapó szívében boldog érzés támad:
“Eszem a szivedet! Csókolom a szádat!

Jó síp ez, jó síp ez, jósággal van tele -
De csak akkor hallják, ha én fúvok bele.”

“Fújj bele hát egyet, fújj bele hát kettőt:
Hozass Erzsikének új ruhát, czipellőt!”

“Nem lehet ma, gyöngyöm, azt mondja kis sípom -
Holnap, a kit akarsz, vele előhívom.”

Másnap bele is fútt a jó öregapó:
S Erzsikénél termett csizmadia, szabó.